Bundesliga: A 10 Legrosszabb Igazolás 2021/2022-ben
Ezen cikket követően már csak a spanyolok és a franciák maradnak, de nem győzzük hangsúlyozni, ha valamivel esetleg nem értetek egyet, nyitottak vagyunk a ti ötleteiteket is megvitatni. Az, hogy mi így látjuk még nem jelenti azt, hogy valóban így is van. Ezért is írjuk le általában, hogy ez a lista szubjektív.
A németeknél is nehéz volt kiválasztani tíz olyan játékost, akik valóban tudásuk alatt teljesítettek, de azért csak összejött egy csokorra való. Néhányan abszolút, vitán felül megérdemelten vannak itt, és néhány játékos miatt kissé fájt a szívünk.
10.: Jeremy Dudziak (Greuther Fürth – 750K €)
Ennyire volt nehéz dolgunk, hogy a kieső egyik futballistáját kellett a tízedik helyre tennünk. A Greuther Fürth egyértelműen nem volt Bundesliga-szint, ez pedig egy kicsit levesz Dudziak válláról. A támadó középpályás a másodosztályban a Hamburgot erősítette, és ott jól is ment neki a játék. Ám egy lépcsővel feljebb már nem találta a helyét. Mondom megint, hogy nem volt könnyű dolga. 22 mérkőzésen lépett pályára, irányítóként játszott, de gólpassz nem fűződik a nevéhez, viszont kétszer a hálóba talált. A szezon vége felé megsérült, így az utolsó másfél hónapban már nem is igazán láthattuk a pályán.
9.: Myziane Maolida (Hertha BSC – 4M €)
A Nice egyik nagy tehetségeként tartották számon, első idényében azonban semmit nem tudott felmutatni. A kezdőbe a lehető legritkábban került be, rengeteget padozott, néha még az első keretbe sem sikerült beverekednie magát. És azért négymillió az nagyon sok pénz akkor, ha a játékos alig játszik. 16 bajnokin lépett pályára, de általában csereként. Egy gólt rúgott. És ezzel ki is fújt a srác. Egyelőre legalábbis. Nem hiába tartják nagy tehetségnek, és nem hiába szerepelt anno a francia utánpótlás-válogatottban.
8.: Hannes Wolf (Borussia Mönchengladbach – 9,5M €)
Az ő esete elég érdekes. A tavalyi idényt is már a Gladbachban töltötte, és akkor szinte kirobbanthatatlan volt a kezdőből. Kölcsönszerződésének lejáratát követően a csapat megvásárolta őt az RB Leipzigtől, mint látjátok egy relatíve magas összegért. Aztán szinte süllyesztőbe került. Az őszi szezonban hét bajnoki meccsen lépett pályára, gólt, gólpasszt nem jegyzett, télen pedig elküldték őt kölcsönbe a Swansea-hoz, akik az angol másodosztályban vitézkednek. Nem egy sikersztori. De mi történt, hogy ennyire elfelejtették az osztrák válogatott játékost?
7.: Ricardo Pepi (Augsburg – 18M €)
Kicsit rosszul érzem magam amiatt, hogy Pepit a listánkba raktam, de muszáj volt tárgyilagosan néznem, és ez alapján a befektetett összeg messze nem térült meg. Még megtérülhet, hiszen az amerikai játékos csak 18 éves. Az Augsburgot nem veti fel a pénz, évek óta alig költenek, épp ezért lepett meg minket az, hogy az amerikai futball egyik legnagyobb tehetsége őket választotta, holott több csapat is versengett érte. Szerintem a játékos azt gondolta, itt lehet a legnagyobb esélye rutint szerezni az első csapatban. Pepi januárban érkezett, tizenegy bajnoki meccsen kapott lehetőséget, egyetlen gólt sem rúgott. Talán a második idényében már jobban fog szerepelni.
6.: Kevin-Prince Boateng (Hertha BSC – ingyen)
Ajaj, lehet, hogy most nem leszek túl népszerű, de úgy gondolom, Boateng sokszor többet ártott a csapatának, mint használt. Nem lehet ráfogni a Hertha rossz szereplését, de azt sem lehet mondani, hogy sokat hozzátett ahhoz, hogy a berliniek feljebb kerüljenek a tabellán. Már a visszahívása után is páran felhúzták a szemöldöküket, de akkor azt mondtuk, oké, szegény ember vízzel főz, és Dárdai nem nagyon kapott pénzt a nyárra… Elég rossz hatással volt a morálra, tegyük hozzá, hogy már 35 esztendős, és a Hertha előtt az olasz másodosztályú Monzában játszott, ahol azért bizonyára más tempót diktálnak. 19 mérkőzésen lépett pályára, gólt nem szerzett, és nem adott gólpasszt sem. Számunkra csalódás.
5.: Marcel Sabitzer (Bayern München – 15M €)
Marcel Sabitzer anno a Lipcse egyik legjobb játékosa volt. Nyáron nagyon olcsón vásárolta meg a Bayern München, ahol persze egy ilyen erős középpályán nem tudott kiteljesedni. Míg a Leipzignél vezéregyéniség volt, addig Münchenben maximum peremember, aki akkor kezdett, ha a gálakezdőben valaki sérült volt.
25 bajnoki meccsen egy gól és egy gólpassz fűződik a nevéhez, de a játékperceket nem kapta meg, ez is az igazsághoz tartozik…
4.: Donyell Malen (Borussia Dortmund – 30M €)
Nem biztos, hogy Donyell Malennek helye van ezen a listán, csak azok a fránya arányok. Szóval a 23 éves holland a PSV Eindhovenből került egy jó EB után a Dortmundba, ahol azért gyakran szóhoz jutott. Volt, hogy úgymond rá épült a csapat, amikor Marco Reus és Erling Haaland is sérült volt, ám nem igazán tudott élni a lehetőséggel. A széleken és ékként is bevethető játékos csak öt góllal és három gólpasszal zárt, ami egyébként nem a legrosszabb… De úgy, hogy közben harmincmilliót kiadtak érte. Úgy már kissé fájó.
3.: André Silva (RB Leipzig – 23M €)
Igen, talán ő is meglepő, hogy itt van, de ahhoz viszonyítottam, ahogy tavaly játszott a támadó. Sokáig kereste a helyét, aztán Frankfurtban megtalálta, és hozott egy elképesztő idényt. 32 mérkőzésen 28-szor talált a hálóba. Ehhez képest olcsón vásárolták meg, és a szurkolók örülhettek, mert megérkezett az a játékos, aki gólérzékenységében hasonlít Timo Wernerre. Hát, nem így történt. André Silva úgy rúgott mindössze 11 gólt a bajnokságban, hogy szinte végig, állandóan kezdő volt. Az ősszel ráadásul alig találta meg a góllövőcipőjét, a 11 találat nagy része tavasszal született.
Mondanám, hogy első szezonban nem olyan rossz ez, de ilyen körülmények között… Az.
2.: Luca Waldschmidt (Wolfsburg – 12M €)
Luca Waldschmidt német játékosként – milyen meglepetés – a németeknél kezdett futballozni, megjárta a Frankfurtot, a Hamburgot és a Freiburgot, mielőtt Portugáliába szerződött volna. Korszakos tehetségnek tartották, és a Benficában ment is neki a játék. Nyáron 12 millió euró fejében hazaigazolt, és a Wolfsburg játékosa lett, ahol valóságos vezér válhatott volna belőle. Nem így lett. Az egyik legnagyobb csalódás az ő játéka. Waldschmidt leginkább a széleken érzi jól magát, de csatárként, árnyékékként is bevethető. Ehhez képest csak egyszer talált a hálóba, és úgy tűnik, sem Mark van Bommel, sem pedig Florian Kohfeldt nem bízott benne, mert csak 14 mérkőzés van a lábában. Azokon is főként csere volt. Emellett az sem segített rajta, hogy kétszer is hosszabb időre kidőlt, egyszer októberben, egyszer pedig a szezon utolsó pár hetében.
1.: Ilaix Moriba (RB Leipzig – 16M €)
Tipikus esete annak, amikor nagyobb a füstje, mint a lángja. Legalábbis úgy látszik, Ilaix Moribát saját egoja állítja meg abban, hogy nagyszerű futballistává váljon. A nyáron szerénytelenségéről tett tanúbizonyságot, amikor már-már fenyegette a Barcelona stábját, hogy márpedig ő kezdő akar lenni meg több fizetést akar, különben távozik. Joan Laportának meg kisebb gondja is nagyobb volt, mint hogy mit akar egy 18 éves srác, aki még semmit sem rakott le az asztalra. A Leipzig bejelentkezett érte és megvásárolta őt 16 millió euróért cserébe. Játékában nem volt sok köszönet, folyamatosan jöttek a hírek arról, hogy Moriba itt sem érzi jól magát, több játéklehetőséget akar, de az edzéseken lusta, hozzáállása nem profihoz méltó. Gyorsan le is passzolták őt a Valenciához kölcsönbe, ahol szintén nem váltotta meg a világot. Ha ilyen marad a szemlélete a futballal kapcsolatban, akkor hatalmas csalódás fogja érni.
Ez lett volna a listánk a németek legrosszabb igazolásairól. Mondom, itt már azért nem volt olyan könnyű dolgunk, de úgy érezzük, mindenki jogosan van itt.
Holnap a spanyol bajnokságból hozzuk a legjobbakat és a legrosszabbakat.
Az online sportfogadással sac/kb 7-8 éve foglalkozom igazán komolyan. Több fogadóirodánál is van számlám, de csakis olyanoknál, ahol jók (magasak) az odds-ok a labdarúgás és lóverseny fogadások, illetve a tenisz esetében.
